Mit edzettem ma? Szenvedés és muzsika 2 percben.

Észrevettétek, hogy milyen szuper idő volt a múlt hétvégén és hogy többet süt a nap? Bár úgy néz ki, még visszajön a hideg, azért ez már reménykeltő. Ennek apropóján a múlt szombaton ismét 5 km-s futásra adtam a fejem az alábbi eredménnyel:

Mint látható, narancssárga vagyok, amely azt jelenti, hogy életemben már lefutottam több, mint 50 km-t (amit sosem gondoltam volna magamról). Másrészt az is leolvasható a fenti grafikonról, hogy nekem a futás eszméletlen küzdelem. Egész idáig utáltam és nem is volt igazán sikerélményem. Sosem kezdtem újra semmi mást ennyiszer, és különösebben sosem voltam jó benne.

Éppen ezért döntöttem úgy felnőtt fejjel, hogy nem adom fel, és csakazértisfutnifogok. (Ezúton köszönöm D. barátomnak, hogy úgy 13 évvel ezelőtt rávett egy Sziget-körre, ahhoz képest igen jelentőset fejlődtem...) Ebben (és ez itt most a reklám helye) nem kevés szerepe volt a Nike Running cuccoknak (iPhone app, spec. cipő, futófelsők, szexigatya), meg annak, hogy a NIKE Futóblog milyen motiváló hatást bír kifejteni. Addig még nem jutottam el, hogy lemenjek a Szigetre és csatlakozzam az klubjukhoz, melybe a hasonló sorstársakat tömörítik megfelelő teljesítményszinttel, de tréningelem már rá magam, hogy megtörténjen, és addig is örömmel olvasom a különböző tudású emberek beszámolóit egy Sziget-körről, egy félmaratonról, vagy akár egy iron-man-ről. Ha egyszer az életben le tudnék futni egy félmaratont, iszonyú boldog lennék :)

A következő, zöld szinthez a szoftver szerint még 197km-t kell lefussak, szóval már alig várom a márciust, hogy elkezdjem megint. Még az is lehet, hogy M. csatlakozik hozzám, az lenne a nagyon ideális. Persze tudom, hogy télen is lehet futni, de én ahhoz meglehetősen tunya vagyok, kell a kényelmes hőmérséklet, így hát nagy erőkkel várom a tavaszt.

Bizonyára feltűnt, hogy gyakorlatilag szűk egy hónapja nem született bejegyzés arról, hogy mit edzettem (ma). Ennek pedig egészségügyi okai vannak. A konkrétumokkal nem sokkolnék senkit, lényege az, hogy be kell fejezzem a nagyobb (8-12kg-s) súlyokkal való edzést, mert a tartószöveteim nem nagyon bírják, és az orvos kéthetes kényszerpihenőre ítélt, én meg betartom, mivel elég kellemetlen volt végigcsinálni az elmúlt időszakot.

Ez (és a sport hiánya) lelkileg is visszavetett, az évben a januárt nem bírom egyáltalán, pláne ilyen tapasztalatokkal terhelve - ilyesmi érzés lehet az idősebbeknél, hogy már nem 20 évesek, hogy vissza kell venni a lendületből, és hiába akarod a határaid kitolni, már csak ésszel és türelmesen lehet, nem ifjonti hévvel, szenvedéllyel.

Öröm az ürömben, hogy így diétázni kezdtem, ennek értelmében szinte csak zabkásán, salátán és almán éltem/élek. Próbálom nem túlzásba vinni ezt, mert akkor jönnek az evésrohamok, eddig (lekopogtam) annyira nem gáz.

De hogy valami sportról is beszámoljak, álljon itt M újdonsült mániája, melyet persze R-től kapott el. Tény, hogy eszementül be tud állni az alkarod tőle és lehet versenyezni vele, mert minél nagyobb fordulatszámot érsz el, annál jobb, de én általában nem veszem át, amikor M megpróbálja a kezembe nyomni. Hiába, férfiak.

Mindenkinek Boldog Új Évet!

Hosszabb időre eltűntünk, de nagyon jól esett. 2010 utolsó hetében leléptünk síelni, amit annyira szeretek! Jó helyen, csodás időben, friss levegőn sportolni egyszerűen priceless. Bár a bal térdem korábbi, kétszeri sérülése miatt (ami most hál' Istennek nem zavart egyátalán) eléggé nagymamás sebességgel nyomtam, nagyon jól esett. Olyan kedvjavító hatása van, hogy igazán ajánlanám lelkibetegeknek. M eleinte nem élvezte annyira, de aztán harmadnapra úgy belejött, hogy alig akarta abbahagyni, sőt, amikor én már inkább óvatosban nem mentem fel többször a hegyre, ő még jött egy hosszút.

A vádlimról kiderült, hogy nem izomhúzódásom volt, hanem részleges szakadásom, a síelés második napján állati fura, kék-lila véraláfutások tűntek fel a bokám környékén. Mindegy, viszonylag rövid idő alatt elmúlt.

Ezen a héten újrakezdtük az edzéseket, R-nek köszönhetően fokozatosan, kis lépésekkel, de ez sajnos nem kímélt meg minket az éktelen izomláztól. M ráadásul péntekre be is kapott egy enyhébb vírust, de viszonylag gyorsan kijött belőle. Remélem ebben a mozgásgazdag életünk pozitív hatásai is közrejátszottak.

Gondolkodtam azon, hogy kitűzzek-e valami sportcélt 2011-re, aztán úgy döntöttem, hogy NEM, egyszerűen csak normálisan akarok kinézni, jól akarom érezni magam a bőrömben, és szeretném, ha a narancsbőr kisebb lenne a hátsó felemen. A testemen már így is látni a rendszeres edzés hatásait; bár a súlyom nem csökkent, mióta személyi edzőhöz járok, alakultak a vállaim, a hátam, a combjaim. Kicsit még futnom, jógáznom kellene, és totál rendben lennék. De már most is élvezem, hogy 12kg-os kettle belleket emelgetek R vigyázó szemei által követve.

M kicsit motivációt vesztett, olyan érdekes, hogy az izomfájdalom megterhelő azok számára, akik ehhez nem szoktak hozzá korábban; nekem az izomláz pozitív, mindig azt jelenti, hogy tettem valamit a testemért, megmutatta a határaimat, és tudom, ha rádolgozom, elmúlik. Próbálom M-et megérteni, és motiválni abban, hogy ne adja fel.

A pénteki edzés további pozitív élménye, hogy ugyanazt a gyakorlatsort csináltam végig, mint az egyik legrégebbi, legprofibb R tanítvány (persze könnyített feladatokkal, kisebb súlyokkal), és tudtam figyelni, nézni, hogy ő mit-hogyan csinál.

Jó edzéseket és kevés sérülést kívánok magunknak 2011-re! (Persze még más kívánság is volt szilveszterkor, de az titok :)

Az elmúlt két hetem a görcsök jellemezték, vegyük is sorra, miért hanyagoltam 14 napig az új bejegyzés megírását.

Ideggörcs
Ha valaki próbált már 40 embert eljuttatni Európában A-ból B-be úgy, hogy a légiközlekedés az adott célországban megbénult a havazásnak köszönhetően, az tudja, hogy nem pillekönnyű agytornáról van szó - a helyzetet talán a tőzsdéhez tudnám hasonlítani az állandóan változó tények / döntések / vélemények sűrűjében való úszás miatt. Igencsak büszke voltam magamra, hogy mindezek ellenére sikeresen abszolváltam a feladatot, de ennek folyománya az volt, hogy nemcsak megmozdulni, hanem egyátalán ágyból felkelni nem volt kedvem 2 napig. Az ideggörcs vesz le legtöbbet az energiaszintemből.

Ajándék-görcs
Minden évben megesküszöm magamnak, hogy folyamatos ötletelést követő, célzott vásárlással már november 15-én készen leszek a karácsonyi ajándékokkal. Még se gyerek, se normális háztartás, mégis teljesen lebénít, hogy mindenki, mint egy mérgezett egér, rohangál Mikulás napjától, és próbál koncentrálni arra, hogy mit vegyen szeretteinek. Pedig elvileg ezt élvezni kellene. Jövőre tényleg játszhatnánk a családban, hogy mindenki írja fel 3 kívánságát, és abból majd lehet csemegézni - még így is lehetne meglepetéseket szerezni.

Vádli-izom görcs
Végre örültem, hogy mint fény az éjszakában, lejutottam a jól bevált csütörtöki zsírégető step órára BN-hoz, de a bemelegítés utáni első 5 percben olyan szinten rándult össze a bal vádli-izmom, hogy rálépni nem bírtam már aznap. Az óra kevésbé ugrálós, kar- ill. hasizomerősítéses részeit még csak-csak végigcsináltam valahogy tisztességből, de csillagokat láttam vezetés közben a kuplungolástól, valamint a sérülés miatt le kellett mondanom egy szeretett volt kollégám búcsúpartiját. Telefonos segítséget kértem gyógytornász anyukámtól, aki nagytömegű magnézium elfogyasztását javasolta, valamint meleg fürdőt, pakolást, némi izomlazító krém felkenése után. Hát ezek kb. annyit értek, mint halottnak a csók; már 5 napja fáj a bal lábam. Meg sem próbálom terhelni, így kényszerpihenőn vagyok. Hajlamos vagyok egyébként az ilyen történéseket a testem védekezéseként értékelni; tényleg eléggé leketyegtem így év végére. Mindegy, szabadság kivéve, várnak jövő héten az osztrák hegyek és szaunák, hogy visszanyerjem régi formám és újult erővel vessem magam 2011 kihívásai elé. 

A címből ítélve most biztos arra gondoltok, hogy pár hét alatt profi magasságokba értem a testedzés területén, és bármit meg tudok csinálni, ami az edzőm eszébe jut. Pedig dehogy - ahogy telik az idő, úgy jövök rá, hogy mennyire kevés vagyok bizonyos elemek pontos és kitartó kivitelezéséhez.

Mondjuk R kreativitása nem ismer határokat, múlt pénteken például úgy éreztem magam, mintha break-elni tanulnék, ide biggyesztem a videot (lényeg 1:43-nál), amely megközelítőleg szemlélteti az elvégzendő gyakorlatot (persze a láb-kiszúrás és a bonyolultabb lépések nem voltak benne, de végül is valahogy így kellett volna kinézzen):

Már a TRX-szel is megismerkedtem egy egyszerűbb gyakorlat erejéig, most hétfőn pedig búcsút mondhattam a némi balettos múlttal felvértezett önbecsülésemnek. Más sem volt a feladat, mint egyensúlyozni egy v. több óriás labdán (stability ball), fekvőtámaszban, térden, talpon (ez egész jól ment, következő szint a guggolás), félig feltámasztva, ülésben. Gyakorlatilag végig az egyensúlyomat kerestem, úgy éreztem, nem csináltam semmit, aztán másnap mégis fájt az összes core-izmom. Szóval azért mégis történt valami :)

Annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben kétszer-háromszor sportoltam, eléggé aggódom a súlyom miatt. Itt a december, és ezzel a nagy zabálások időszaka. Nem akarom túlzásba vinni a kontrollt, de próbálok visszatérni a szénhidrátszegény és zöldség-gyümölcs-fehérje-gazdag étkezéshez, hogy ne hízzak, ha már most a fogyás nem nagyon ment. Jövőre viszont jófajta diétába kezdek, hogy ha már erős is leszek, látszódjék is valami. Persze nemcsak a külcsín miatt szeretnék olyan 4-5 kilót fogyni, hanem azért, mert tudom, hogy úgy jobban érzem magam. Végtére is ennek az egésznek ez a célja.

Hajtós heten vagyunk túl - múlt héten lenyomtam két edzést, elrepültem Franciaországba meg vissza, tettem egy laza kirándulást KLF-be, és még aznap hazavezettem, szóval eléggé megterheltek a történések. M-nek esélye sem volt lejönni a terembe, a lellei vitorlás-kikötővel voltak gondok, a hajót sos-ben el kellett mozgatni onnan, és nagyon sok munkája volt. Szombaton terveztük, hogy R nélkül is lemegyünk edzeni, de végül inkább a regenerálódásé volt a főszerep a hétvégén.

Ez az időszak mozgás szempontjából a tanulásé, ahogy ezt R tegnap hangoztatta is. Lassan revidiálnom kell immár 10 éves argumentumom, hogy nekem nem kell személyi edző, hiszen mi újat tudna mondani. Hát kiderült: elég sok mindent. A mozgásanyag kb. felét újratanulom, s jó, ha ezt az alázatos megközelítést jól az agyamba vésem.

Egész életemben, bár meghatározó volt a sport, mindig hiányzott valami. Amikor az RG volt életem középpontja, hiányoltam a komoly alapozó edzéseket, amely az eszeveszett nyújtás és tágítás mellett biztosította volna a vázizmaink, vállunk, csípőnk, lábaink erőnlétét, laza ízületeink megtartását - a balettet (ami az orosz iskola alapja volt kb. 3 éves kortól) túl későn kezdtük el hozzávenni. Akkor még csak azt éreztem, hogy bizonyos elemeket nem tudok megcsinálni, vagy nem úgy, mint a profik.

Aztán amikor elkezdtem aerobic órákra járni, hiányoltam, hogy normálisan bemutassák a gyakorlatot, és utána szisztematikusan javítsanak (bár tény, hogy KoA ebből a szempontból kivétel) - az ember nem látja kívülről magát a gyakorlat közben. A tükör itt elengedhetetlenül szükséges, bár utálja mindenki, aki nőből van.

A hiányzó darabokat most pótolhatom, ráadásul úgy, hogy mozdulataimat az edzőm őrködő figyelme kíséri. Elmondhatatlanul élvezem, hogy kikényszeríti a helyes testtartást minden pillanatban, s ezáltal új izomcsoportokat mozgatok meg, régi rossz beidegződéseken változtathatok, és - ha kis lépésekben is - elérem majd az áhított erőnlétet. R szerint, ha végigmegyek ezen az úton, akkor bármilyen órát végig tudok majd csinálni, és érzem, hogy igaza van. A személyi edzésen lassan kell csinálni a feladatokat, nem kell mindenből iszonyú ismétlésszámot produkálni, viszont azt a keveset helyesen kell végrehajtani. Így is általában meghalok a végére.

E posztot egyébként az alábbi, turkish get up gyakorlat kivitelezésének tanulása ihlette; s bár erősen próbálkoztam, még távol vagyok tőle, hogy normálisan meg tudjam csinálni. Ez a kettle bell egyik legfontosabb mozdulatsora (0:25-től jön a lényeg).

Nagyon kell vigyázni, mert a nem helyesen kivitelezett gyakorlat élénken sérülésveszélyes, bármennyire is röhejes, én váltottam egy kisebb súlyra, hogy a nagy igyekezetben, kezdőként a vállammal és a térdemmel nehogy valami történjen.

Izgatottan várom már, mikor eshetek majd át a kettle-bell tűzkeresztségen, ahhoz viszont még párszor le kell mennem edzésre. Hogy igazán elkezdhessek edzeni.

Ma először voltunk ketten edzeni Szto-val R-nél. Igazából a pénteki első találkozó és rövid edzés után Szto-t már nem nagyon kellett győzködni, belelkesült rendesen (lsd. korábbi bejegyzése). Egyetlen problémája az volt, hogy éppen most vett egy másik terembe havi bérletet, amit nem tud visszaváltani, és le szeretné járni. Első körben a januárt célozta meg, mint kezdési időpontot. A hétvégén már inkább azt mondta, hogy majd oda is jár, meg ide is. Mondjuk képes rá. Illetve kicsit problémázott a költségeken is, és tényleg, kettőnk személyi edzése és havi terembérleti díja már jelentékeny számosságot képvisel a havi családi költségvetésben. Aztán hála T barátomnak (ezúton is köszönöm közbenjárását) R kalkulált egy emészthető összeget a kettőnk családi díjszabására, így aztán minden objektív akadály elhárul az elől, hogy Szto boldogan csatlakozzon ma este. A lényegre térve, este hat volt a tervezett találkozási idő. Persze probáltam időben elindulni a cégtől, de egyrészt ez nem sikerült, másrészt a szokásos dugó fogadott a rakparton (nem nagyon volt nyoma a Margit-híd megnyitásától várt forgalom csökkenésnek), így cc 10 percet késtem, ami nem volt igazából probléma, tekintve, hogy egyáltalán nem voltunk este időhöz kötve. Egyébként a teremben egészen sokan voltak, úgy tűnik, mindenki vezekelni próbált a hétvégi zabálások után. R-nél is voltak páran, akikkel korábban még nem találkoztam. R egyébként látszólag jobb passzban van, most is a szokásos "Szevasz Pudding" köszöntéssel fogadott, de mivel ott volt Szto is így hamar rátértünk arra, hogy fog következni. Mivel Szto még friss husi, így elsősorban megint ő volt porondon, így rövid bemelegítés után A-val (R egyik tanítványa) kezdtem edzeni. Igazából azt kell mondjam, hogy nem volt nehéz az edzés, vagy csak én leszek egyre jobb formában, nem tudom. Hogy mi nem volt nehéz, íme:

Edzés:

Bemelegítés: szokásos bemelegítés (10 perc evezés, 2 speciális bemelegítő gyakorlat, a guggolást kihagytam)

Gyakorlat:

Maradtunk az egyszerű gyakorlatoknál, inkább kardió szerű mint erőnléti volt a mai.

1. Kitörés jobb és bal lábbal felváltva mélyen leguggolva majd felállva, magasba emelt nyújtott kézzel, 5 kilós tárcsa súlyzóval. 50 sec, 10 sec pihenés.
2. Step padra fellépés majd lelépés váltot lábbal, tempósan. 50 sec, 10 sec pihenés.
3. Teljes felülés térd felhúzva, nagy medicinlabda kinyova felüléskor melkasról indítva nyújtott kézig. 50 sec, 10 sec pihenés.
4. Fekvőtámasz térdelő pozícióban, amennyi belefér erős tempóban, mélyen. 50 sec, 10 sec pihenő.

Mindez 4 körben, pihenés és szünet nélkül. A végére azért elfáradtam, de elmaradt a szokásos belehalás. Nagy meglepetésemre nem volt több feladat, R nyújtást kért és hazamenetelt.

Nem várt napsütésre ébredtünk múlt szombaton, a kései vénasszonyok nyarát viszont én nagyrészt a tornateremben töltöttem, mivel P-vel úgy döntöttünk, megnézzük az AVON test és lélek napot a Folyondáron. Nem vagyok egy nagy tömegsport-kedvelő, de mivel az esemény egyik szervezője a Rózsadomb centeres Bikramjóga stúdió volt, amit nagyon szeretek, adtunk egy esélyt.

Nem értem oda kezdésre, mivel nem erősségem a korán kelés (főleg hétvégén), így 10 óra előtt jelentem meg valamivel. Leregisztráltunk előre, így a pultnál már csak a nevemet kellett bemondani. A karszalag felragasztása után kezembe nyomták a welcome pack-et, ami meglepett, de nem tiltakoztam.

Az első fennakadás az öltözőben várt - a helyszínen már érkezésemkor annyian voltak, hogy lehetetlen volt üres öltözőszekrényt találni. Ettől nem voltam boldog, de mivel kocsival voltam, meg tudtam oldani, hogy a cuccaimat biztonságban tudjam.

Közben véget ért az első óra, és szerencsére időben elfoglaltam a stratégiailag jó helyet a következőre, ezt Courtney Mace tartotta, aki világbajnok, az alábbi video-t látva nem véletlenül:

Lemaradtam így az ő bemutatójáról a nagyszínpadon, de gondoltam, fontosabb az órája.
A második meglepetés az volt, hogy a bikramjógához nem tudták felmelegíteni a termet. Ennek a jógafajtának viszont szerintem ez az alapja - így is jó volt végigmenni a 26 asanan (főleg, hogy Courtney közben beszélt), de nem ugyanaz a megterhelés. Az inkább az én hibám, hogy nem tudtam 100%-ig koncentrálni a mondanivalójára a mozgás közben - nem vagyok native (sajnos).

Ezután részt vettünk Geszler Dóri pilates óráján (nekem a pilates nem elég dinamikus, másodjára sem lett a kedvencem), utána ettünk egy überegészséges ebédet (saláta, turmix tej és cukor nélkül, alma), benéztünk a gerincjóga órára (itt majdnem elaludtam, mivel többször is bíztattak, hogy csukjam be a szemem, és koncentráljak, hogy mit érzek az egyes asanakban).

Végre megtudtam, hogy kb. mi az a Port de Bras (nem a balett, hanem a modern fitness világában) - ez volt nekem leginkább testhez álló. Be kell valljam, a bodyArt foglalkozásra már csak tisztességből mentem be, egyrészt erre az időpontra egész kellemesen lefáradt a vázizomzatom, másrészt nekem ez is fából vaskarika-fíling volt, tulajdonképpen minden visszavezethető a balettalapokra.

Mindent összevetve nem bántam meg, hogy ott voltunk, de nem kaptam volna a rendezvénytől különösen kedvet a fent felsorolt óratípusok kipróbálására. A szervezés minőségén van mit javítani, ez itthon sajnos már csak így van. Viszont AZs-nak innen is gratulálok a babához!

TP írt, hogy pénteken nem tud jönni K. órájára, így én sem mentem. M. kérdezte, nem kísérem-e el, és dumálok egyet R-rel, hátha tetszik, megszervezte nekem, hogy rám is legyen kis ideje. R rögtön felmérte a helyzetet, körbejárt, kérdezett pár dolgot, és rázendített a nagyon is targetált mondanivalójára, hogy miért érné meg nekem, hogy hozzá járjak.

Mit mondjak, eléggé meggyőzött. Röviden az alábbi érvekkel támasztotta alá a személyi edzés szükségességét:

- a konstans terheléses edzéseimet fel kellene váltsa az erő-állóképességi tréning rám szabott kombója, mellyel minden edzésen saját határaimat feszegetném;
- nem az izomszövetemből, hanem zsírszövetből kellene fogynom (hipertrófia által: az izomszövetben a sejtek térfogata nő, anélkül, hogy a sejtek száma lényegesen változna);
- abba kellene hagynom a súly-jojót, még akkor is, ha csak 3-4kg az ingás.

R továbbá megnézte, hogy végzem az alapgyakorlatokat (persze tele hibával), többre nem is volt idő, már jöttünk is el.

Nem vagyok egy döntés-bajnok, de úgy határoztam, ki fogom próbálni a személyi edzést. S hogy miért? Kíváncsi vagyok a határaimra. Nem lesz sem olcsó, sem könnyű, de 6 hónapon belül eredményt ígérnek, ha tartom a lépést a feladatokkal; kellenek az új benyomások. A lehetőség itt van előttem, csak élnem kell vele. Tetszett, hogy R borzasztó alázatos: a fejlődést a rendszerességben, gépek helyett a testben, a tudatos kajálásban és a folyamatos tanulásban látja - ezekben egyetértünk. Ha élvezni fogom, menni fog, mint a karikacsapás.

Na, megvolt a mai penzum is. Szto is úgy döntött, kipróbálja a dolgot. Kisebb hezitálás után (inkább futni akart) aztán jött. Beszéltem telefonon du. R-el, mondtam neki, hogy jönne a Szto is, nem volt problémája vele. Hatra ígértem magunkat, előtte közös programunk volt Szto-val, kicsit késtünk. A mai edzés nem vot halálosan kemény, inkább kitartás kellett hozzá. Hogy mihez, íme:

Edzés:

Bemelegítés: szokásos bemelegítés (10 perc evezés, 2 speciális bemelegítő gyakorlat)

Gyakorlat:

Ez ma elég egyszerű volt, gyakorlatilag egy három gyakorlatból álló edzést kellett végigcsinálnom, inkább sok volt, mint gyilkos. R 20 ismétéses kört rendelt el, mindezt pihenés nélkül.

1. Alkartámasz fekvőtámasz pozícióban, térdfelhúzással felváltva jobb és bal, 10 alkalommal.
2. Fekvőtámasz térden, 10 db.
3. Guggolás 10 db.

Mindez 20 körben. Egyszerűnek tűnik, nem volt az. 10. kör után ittam egy kortyot, meg szusszantam egyet, de mivel R nem engedélyezte így gyorsan folytatnom kellett. 15. kör után megint pihentem egy kicsit, aztán végigcsináltam. Azért a végére elfáradtam, de nem jött meg a szokásos fülzúgás. Gyors fejszámolás, mielőtt kimondjuk, hogy ez gyenge edzés volt: minden egyes gyakorlatból 200 db, cc 30 perc alatt. Aki kétkedik, hogy ez azért nem leányálom, annak javaslom, hogy csináljon egyben 10 fekvőtámaszt térdelő pozícióban, mondjuk elsőre elég 10 körben. Olyan 50 után lesz csodálkozás...

Ja, szabályosan így kell:

Edzés ideje: 1 óra 15 perc. Lássuk, Szto hogyan látta a mai edzést!

Egyre nehezebbek a reggeli korán kelések. Tegnap lett volna a szokásos keddi edzés, de egyszerűen nem bírtam felkeni. Az óra csörgött rendben, Szto is felébredt, de nem vitt rá a lélek, hogy kikeljek az ágyból. Aztán tegnap este elhatároztam, ha esik, ha fúj, ma reggel felkelek és elmegyek R-hez. Reggel össze is szedtem magam, kipattantam az ágyból és lementem a terembe. Szokásos unott arcok a recepción, komolyan nem értem, hogy a kislányok miért nem tudnak egy kicsit kedvesebbek lenni, alkalomadtán rákérdezek majd. Nyílván onnantól kezdve a legszarabb szekrényt kapom majd, bár így is valami okból kifolyólag mindig a szélén kapok helyet. Gondolom ez a szórakozásuk, hogy egymás mellé adják a szekrényeket, hogy a 200 helyből az ott lévő 15 ember mindenképpen egy rakáson öltözzön.

Vissza a fő témához. Időben leértem, fél nyolc után néhány perccel már ott voltam. R már szintén ott volt, nem volt túlzottan feldobva. Azt mondja, sokat dolgozik, szeretne már pihenni egy kicsit, de nem tud, mert tele van programmal. Hiába no, régóta mondom már, hogy tök mindegy mit csinálsz, ha rendesen csinálod az álomszerűnek tűnő munkák is csak munkák. Találkoztam A-val is, régóta nem láttam már, más napokon jár, mint én. Szokásos kérdésére, hogy hány kiló vagyok és mennyit fogytam a szokásos választ adtam (71 kg, 4 kg), de örültem, mikor mondta, hogy látszik. Végre dícséret.

R-nek mondtam, hogy szoros az időbeosztásom, fél 9-or mennem kell. Azt mondta, ok, menjek bemelegíteni, bele fog férni a mai adag. Ahogyan Pelikán József mondta a Tanú-ban: "Akkor még nem sejtettem..."

Hogy mit nem sejtettem, hát ezt:

Edzés:

Bemelegítés: szokásos bemelegítés (10 perc evezés, 1 speciális bemelegítő gyakorlat)

Gyakorlat:

1. TRX atomic push (ez a neve, ha jól emlékszem). TRX be lábfejet beakasztani térdelő helyzetben, kinyomod magad fekvőtámaszba (a lábfej így kb. 50 cm magasan lóg a TRX-en), fekvőtámasz majd behúzod magad alá a térdedet. Penzum: 8 db körönként.
2. TRX húzódzkodás (törzs cc 45 fokban, láb támaszt, has-hát-izom megfeszít). Penzum: 10 db körönként.
3. Váltott lábbal guggolás egy lábon leülésig, a nem támasztó láb nyújtva előre. Lábanként 5-5. Közben a TRX-be lehet kapaszkodni.

Egy kis bemutató, hogy mi is a TRX, ez volt az első gyakorlat, amivel kezd a spori (nem én vagyok a filmen :-)

R. 10 kört írt elő, azt mondta, ez lesz a mai edzés. A 2-ik kör után megjött a fülzúgás, a harmadik kör után gyakorlatilag a rosszullét határára kerültem. Bíztatott, hogy tegnap ők is ezt csinálták, és majdnem belehaltak. A harmadik kör után már nem tudtam őszintén mosolyogni. Elképesztő erőt vett ki belőlem a három gyakorlat. Az ötödik körre lejárt az idő, mennem kellett, aminek rendkívül örültem, mert tényleg a végét jártam. R még erősködött, hogy egy hatodik kört még csináljak meg, megcsináltam, nyílván annak a biztos tudatában, hogy mennem kell és ez az utolsó, már nem volt olyan nehéz. Elfáradtam.

Az öltözőben a szokásosnál is lassabban ment a zuhany, üldögéltem vagy 10 percet a padon, hogy magamhoz térjek. Még a kocsiban is zúgott a fülem, úgyhogy gyorsan beraktam ezt, amit ilyenkor hallgatok. Segített, pont 3 szor tudtam meghallgatni, amíg beértem (sajnos nem engedi beágyazni):

https://www.youtube.com/watch?v=Ll7UFxqI2pM 

Már most este kezdődik az izomláz, ez kemény lesz. Majd megírom, mennyire volt az. Pénteken este megyek, remélem addigra elmúlik.

A vasárnap esti mélázás időszakát azzal szoktam feldobni, hogy végiggondolom, mivel töltöm szabad estéimet a következő héten. Ezt a tervezési fázist általában több dolog is beárnyékolja, egyik, hogy előre rosszul vagyok a napi 8-10 órás egy helyben üléstől, amely a narancsbőrt növeli a hátsó fertályomon, másik, hogy elég kevés idő jut sportra, mivel M-mel is szeretnék értékes időt együtt tölteni. TP úgy oldja meg ezt a kérdést, hogy ellóg a munkahelyéről sportolni :) én ehhez kisbocs vagyok. Megoldás lehet még, hogy termet nyitnak gyakorlatilag 50m-es körzetemben; a munkahelyemen kérdőívet küldött szét az ingatlan üzemeltetője, hogy lenne-e igény egy ilyen in-house megoldásra. Szorgalmaztam - meglátjuk.

De vissza a heti penzumra: hétfőn KoA kalóriaégetés óráján nyomtam szokott helyemen, a tsa-ban, egész jól ment annak ellenére, hogy a múlt hét csúfos passzivitásban telt mindenféle ünnep, külföldi utazás, futóbérlet lejárás és belföldi látogatás miatt. A hétfő mindig felsőtestre gyúr, amellett, hogy a zsírégetés tartományban tartja a pulzusomat. Egy vicces gyakorlat is volt, amely megédesítette a szenvedést: próbáltatok már viszonylag kicsi súllyal a lábatokon térdelőtámaszban ellentétes kart-lábat egyszerre emelni? Balansz rulez.

Tegnap jött Zs - mindenkinek csak ajánlani tudom a rendszeres masszázst. Ez normális sportmasszázs, Zs maga olimpiai válogatott biciklis volt fénykorában, így tudja, mi hol szokott fájni. Egyrészt ez megakadályozza a szép izomgörcsöket a hátamban/nyakamban, másrészt - ha rendesen sportoltam a héten - gyorsítja a néha felbukkanó izomláz múlását.

Ma este a motorsportnak hódolok, imádom a sebességet, főleg kanyarban, főleg úgy, hogy a súlypontom közel van a földhöz. Siralmas egyébként, milyen idővel nyomom a köröket a profikhoz képest, de az élményt nem csorbítja semmi.

A csütörtöki sport kimarad, pénteken megyek K-hoz a tsa-ba, irtó fura zenére nyomja állandóan az óráit, és van amikor nem bírom a rave-et, de próbálok megint esélyt adni neki, legalább megmozdulok. De igazán a szombat lesz érdekes; megyek a Folyondárba együtt bikramjógázni Courtney Mace-szel, a világbajnokkal. Élménybeszámoló következik.

Ti terveztek előre, vagy spontán sportoltok?

Ma munka után mentem le. Elég húzós nap volt, 4 körül eszembe jutott, hogy inkább hazamegyek és kinyitok egy üveg bort, de aztán összeszedtem magam és lementem a terembe. Ráadásul a bérletem is otthon maradt, de nem volt gond, simán bejutottam. A teremben jó sokan voltak, gondolom kihasználták a péntek estét, bár a kondi részen nem volt nagy tömeg, inkább az egyéb aktivitásokat preferálták a népek. R már javában kondícionálta az aktuális alanyokat, a szokásos bemelegítéssel kezdtem, aztán megint olyan gyakorlatok jöttek, amelyek mondhatni nem a kedvenceim. Az edzés végére megtanultam, hogy mindig az a legnehezebb, ami a legegyszerűbbnek tűnik. Mikor azt gondolod, hogy jön egy pihentető kör, kiderül, hogy 30 másodperc után milyen rohadt nehéz bármi. Nem voltam nagy formában, a végén alig tudtam felemelni a kezemet, hogy megigyak a maradék vizemet. Hogy mit volt olyan rohadtul nehéz, íme:

Edzés:

Bemelegítés: szokásos bemelegítés (5 perc evezés, 2 speciális bemelegítő gyakorlat)

Gyakorlat 1:

1. Dobogóra fellépése 2 jobb lábbal, 2 bal lábbal (nagyon lassan, a lelépésnél megtartva). Ez valami terápiás gyakorlatnak tűnik így leírva, de az életben - főleg ha lassan csinálod - elég komlyan kell tartanod combból a támasztó lábbal magadat! Különösen a sérült lábam miatt kellett koncentrálni!
2. Szintén a dobogón 10 fekvőtámasz váltott kézzel terpeszállásban.
3. 10 teljes felülés karlendítéssel.
4. Mindezekből 10 kör, pihenő nélkül.

Gyakorlat 2:

1. 5 fekvőtámasz medicinlabdán (ez azért érdekes, mert nem elég, hogy gyakorlatilag összezárt kézzel nyomod a fekvőtámaszt, de még arra is koncentrálnod kell, hogy ne borulj fel).
2. Oldalsó jobb alkartámasz 5 kinyomás (derék nem érhet le).
3. Oldalsó bal alkartámasz 5 kinyomás (derék nem érhet le).
4. Ebből 5 sorozat volt úgy, hogy a következő körök rendre eggyel kevesebb gyakorlatot tartalmaztak (4,3,2,1). Pihenő nem volt.

Gyakorlat 3:

1. Hasonfekve homorítás oldalra kinyújtott kézzel 1,5 percig.
2. Alkartámasz nyújtott lábbal 1,5 percig.
3. Mindebből két kör.

Na ez a harmadik gyakorlat volt az, ami kivette az erőt. Elképesztő, hogy 30 sec után milyen emberfeletti kűzdelem csak megtartani magadat. Ráadásul a homorítás tűnik nehezebbnek, de nem az a nehéz, hanem a sima alkartámasz. A második kör után R mondta is, hogy nem kínoz tovább, ennyi volt. Úgy remegtem, mint a kocsonya. Jöhettem haza.

Edzés ideje: 1/2 6-tól 3/4 7-ig. 

Ma reggel mentem fél nyolcra. Viszonylag könnyű volt felkelni, mert Szto is korán kelt. Elutazik két napra munkaügyből, és ment a repülője. Én meg elmentem edzeni. A hosszú hétvége elkényelmesített, úgy éreztem, semmi erőm sincsen. Kicsit fáj a lábam (volt egy balesetem nemrégiben, aminek gipszelés lett a vége). Gyorsan odaértem, nem nagyon volt forgalom, még helyet is találtam a terem előtt. A teremben sem voltak sokan. Szokásos, kedvetlen személyzet fogadott. Kiíváncsi vagyok, hogy csak engem tűntetnek ki ezzel, vagy ez az általános. R sehol, mikor megérkeztem, nekiálltam a bemelegítésnek. Mire végeztem, megjött R. Első kérdésére, hogy mit csináltam a hétvégén taktikátlanul azt válaszoltam, hogy egész hétvégén zabáltam. Ez hiba volt, csak annyit mondott hümmögve, hogy akkor ezen segítünk. Megéreztem a vesztemet, utána finomítottam, de már késő volt. Elég kemény edzés lett a végén, vagy csak én voltam puhány, de a végére megjött a szokásos fülzúgás. A másik termeben a két srácot edző A. szintén elemében volt, ők is haldokoltak. Mondjuk a végén végigcsináltam az edzést, de az élvezettől messze volt. A boldogsághormonok nem nagyon akartak felszabadulni a szervezetben. Úgy vezettem haza, hogy alig éreztem a kezem, ólmos fáradtság volt rajtam. Gyors zuhany, és mentem dolgozni. Mire beértem, elmúlt és a szokásos elégedettséggel kezdhettem bele az izgalmas munkahétbe. Hurrá! Pénteken megyek újra szerintem munka után.

A részletek:

Reggeli szokásos: zabpehely, alma, víz, méz (tej elfogyott) összekutyulva. Nem volt rossz, mondjuk tejjel meg túróval jobb.

Edzés:

Bemelegítés: szokásos bemelegítés (10 perc evezés, 2 speciális bemelegítő gyakorlat)

Gyakorlat 1:

1. hasizom gyakorlat: hanyattfekve lábemelés, hasprés páros láb hátragörgetéssel 1 perc majd lábkinyújtás, 45 fokban és kitartás 1 percig
2. alkartámasz nyújtott lábban 1 perc
3. pihenő 1 perc
4. mindebből 3 kör

Gyakorlat 2:

1. fekvőtámasz nyomás térden, lassan 1 perc
2. fevőtámasz kitartás terpeszben 1 perc
3. pihenő 1 perc
4. mindebből 3 kör

Gyakorlat 3:

1. guggolás megtartva nyújtott kézzel (ennek van valami spéci neve, de nem jut eszembe) 1 perc
2. guggolás 1 perc
3. pihenő 1 perc
4. mndebből 3 kör

Gyakorlat 4:

1. TRX teljes test felhúzás 6 szor
2. ebből 10 kör

 Edzés ideje: 1/2 8-tól 3/4 9-ig.

Hello Kedves Olvasó. M. vagyok. Nem akarok izompacsirta lenni, csak szeretnék kicsit mozogni. Nem akarok rohadt nagy súlyokat emelni, vagy felpumpált idiótává válni, csak szeretném, ha kicsit fittebb lennék, meg valami izomszerű nőne a hasam helyén, a tokám helyén, a karizmaim helyén. Lusta vagyok, és szeretem a zsíroskenyeret, meg a pacal. Ez baj. Így kezdődött.

2010. július 7-én mentem le először ebbe a terembe. Már régóta terveztem, próbálkoztam, de soha sem sikerült rendszeressé tenni a dolgot. Pedig vettem bérletet is egy másik helyre, de valahogyan egyszerűbb volt hazamenni, vagy csak nem lemenni, mert az ember napközben elfárad. Vagy csak lusta. Vagy csak nincsen kedve semmihez, csak haza akar menni munka után, és inni egy pohár bort, whisky-t, sört. Reggel meg felkelni korábban, hogy 9 felé beérjek, lehetetlen. Kell valami, vagy valaki, aki miatt felkelek reggel, vagy elmegyek munka után.

Egy barátom régóta agitált, ő R-hez jár. Egyik este hazafelé a rakparti dugóban eldöntöttem, hogy felhívom, és megkérem, hozzon össze R-el. Felhívtam, pont edzésen volt, adta R-t. Elmondtam, hogy ki vagyok, mit akarok. Hogy kell valaki, aki segít nekem, meg kiabál velem, hogy csináljam, stb. Ő meghallgatott, azt mondta, ő nem kiabál, menjek le reggel, 7-től (!) ott van, aztán elmondja, hogy mi a pálya, én meg eldöntöm, hogy akarom-e. Nem volt túl lelkesítő így elsőre, megegyeztem vele 8.00-ban (ehhez pont egy órával korábban kellett kelnem), de összeszedtem magam és a megbeszélt napon ott voltam. Megbeszéltük, mennyit fizetek, volt egy kis edzés is, csúfosan leszerepetem a minősíthetetlen teljesítményemmel. És akkor elkezdődött.

Kellett vinnem egy kis vonalas füzetet, amiben elkezdtem írni az edzéstervet. Aztán most, 2010 október másodikán úgy döntöttem, hogy felhagyok az offline jegyzeteléssel, és elkezdem ezt a blogot, ahová minden edzés után összeírom, hogy mit csináltam. Ma már nem írunk füzetbe, nem is sikerült. Az első 4-5 edzés után abbahagytam az edzésnapló vezetését, R rosszallása ellenére, így talán meg tudom őrizni a dolgokat. Majd az első edzések anyagát összeírom visszamenőleg, hogy meglegyen, ha a füzetecske végleg elveszik.

A feleségem, Szto egyébként rendszersen sportol. Nagyon ráállt a futásra, és hetente kétszer jár fitness edzésre. Már csak ezért is kellett nekem is elkezdenem, mondtam, hogy ő is írja ide, amit csinál, de egyelőre nem akarja, azt mondta, vannak sokkal jobb blogok a témában. Nem érti a koncepciót. Szóval bevezetőnek ennyi. Egyébként teljesen normális házaspár vagyunk a harmincas éveink közepén, szeretünk jókat enni, inni, barátkozni, utazni, minden ilyen kommersz dolgot csinálni. A lényeg, hogy nem vagyunk kattant sportőrültek (Szto mondjuk egy kicsit az).