Az elmúlt két hetem a görcsök jellemezték, vegyük is sorra, miért hanyagoltam 14 napig az új bejegyzés megírását.
Ideggörcs
Ha valaki próbált már 40 embert eljuttatni Európában A-ból B-be úgy, hogy a légiközlekedés az adott célországban megbénult a havazásnak köszönhetően, az tudja, hogy nem pillekönnyű agytornáról van szó - a helyzetet talán a tőzsdéhez tudnám hasonlítani az állandóan változó tények / döntések / vélemények sűrűjében való úszás miatt. Igencsak büszke voltam magamra, hogy mindezek ellenére sikeresen abszolváltam a feladatot, de ennek folyománya az volt, hogy nemcsak megmozdulni, hanem egyátalán ágyból felkelni nem volt kedvem 2 napig. Az ideggörcs vesz le legtöbbet az energiaszintemből.
Ajándék-görcs
Minden évben megesküszöm magamnak, hogy folyamatos ötletelést követő, célzott vásárlással már november 15-én készen leszek a karácsonyi ajándékokkal. Még se gyerek, se normális háztartás, mégis teljesen lebénít, hogy mindenki, mint egy mérgezett egér, rohangál Mikulás napjától, és próbál koncentrálni arra, hogy mit vegyen szeretteinek. Pedig elvileg ezt élvezni kellene. Jövőre tényleg játszhatnánk a családban, hogy mindenki írja fel 3 kívánságát, és abból majd lehet csemegézni - még így is lehetne meglepetéseket szerezni.
Vádli-izom görcs
Végre örültem, hogy mint fény az éjszakában, lejutottam a jól bevált csütörtöki zsírégető step órára BN-hoz, de a bemelegítés utáni első 5 percben olyan szinten rándult össze a bal vádli-izmom, hogy rálépni nem bírtam már aznap. Az óra kevésbé ugrálós, kar- ill. hasizomerősítéses részeit még csak-csak végigcsináltam valahogy tisztességből, de csillagokat láttam vezetés közben a kuplungolástól, valamint a sérülés miatt le kellett mondanom egy szeretett volt kollégám búcsúpartiját. Telefonos segítséget kértem gyógytornász anyukámtól, aki nagytömegű magnézium elfogyasztását javasolta, valamint meleg fürdőt, pakolást, némi izomlazító krém felkenése után. Hát ezek kb. annyit értek, mint halottnak a csók; már 5 napja fáj a bal lábam. Meg sem próbálom terhelni, így kényszerpihenőn vagyok. Hajlamos vagyok egyébként az ilyen történéseket a testem védekezéseként értékelni; tényleg eléggé leketyegtem így év végére. Mindegy, szabadság kivéve, várnak jövő héten az osztrák hegyek és szaunák, hogy visszanyerjem régi formám és újult erővel vessem magam 2011 kihívásai elé.
