TP írt, hogy pénteken nem tud jönni K. órájára, így én sem mentem. M. kérdezte, nem kísérem-e el, és dumálok egyet R-rel, hátha tetszik, megszervezte nekem, hogy rám is legyen kis ideje. R rögtön felmérte a helyzetet, körbejárt, kérdezett pár dolgot, és rázendített a nagyon is targetált mondanivalójára, hogy miért érné meg nekem, hogy hozzá járjak.
Mit mondjak, eléggé meggyőzött. Röviden az alábbi érvekkel támasztotta alá a személyi edzés szükségességét:
- a konstans terheléses edzéseimet fel kellene váltsa az erő-állóképességi tréning rám szabott kombója, mellyel minden edzésen saját határaimat feszegetném;
- nem az izomszövetemből, hanem zsírszövetből kellene fogynom (hipertrófia által: az izomszövetben a sejtek térfogata nő, anélkül, hogy a sejtek száma lényegesen változna);
- abba kellene hagynom a súly-jojót, még akkor is, ha csak 3-4kg az ingás.
R továbbá megnézte, hogy végzem az alapgyakorlatokat (persze tele hibával), többre nem is volt idő, már jöttünk is el.
Nem vagyok egy döntés-bajnok, de úgy határoztam, ki fogom próbálni a személyi edzést. S hogy miért? Kíváncsi vagyok a határaimra. Nem lesz sem olcsó, sem könnyű, de 6 hónapon belül eredményt ígérnek, ha tartom a lépést a feladatokkal; kellenek az új benyomások. A lehetőség itt van előttem, csak élnem kell vele. Tetszett, hogy R borzasztó alázatos: a fejlődést a rendszerességben, gépek helyett a testben, a tudatos kajálásban és a folyamatos tanulásban látja - ezekben egyetértünk. Ha élvezni fogom, menni fog, mint a karikacsapás.
