Hello Kedves Olvasó. M. vagyok. Nem akarok izompacsirta lenni, csak szeretnék kicsit mozogni. Nem akarok rohadt nagy súlyokat emelni, vagy felpumpált idiótává válni, csak szeretném, ha kicsit fittebb lennék, meg valami izomszerű nőne a hasam helyén, a tokám helyén, a karizmaim helyén. Lusta vagyok, és szeretem a zsíroskenyeret, meg a pacal. Ez baj. Így kezdődött.
2010. július 7-én mentem le először ebbe a terembe. Már régóta terveztem, próbálkoztam, de soha sem sikerült rendszeressé tenni a dolgot. Pedig vettem bérletet is egy másik helyre, de valahogyan egyszerűbb volt hazamenni, vagy csak nem lemenni, mert az ember napközben elfárad. Vagy csak lusta. Vagy csak nincsen kedve semmihez, csak haza akar menni munka után, és inni egy pohár bort, whisky-t, sört. Reggel meg felkelni korábban, hogy 9 felé beérjek, lehetetlen. Kell valami, vagy valaki, aki miatt felkelek reggel, vagy elmegyek munka után.
Egy barátom régóta agitált, ő R-hez jár. Egyik este hazafelé a rakparti dugóban eldöntöttem, hogy felhívom, és megkérem, hozzon össze R-el. Felhívtam, pont edzésen volt, adta R-t. Elmondtam, hogy ki vagyok, mit akarok. Hogy kell valaki, aki segít nekem, meg kiabál velem, hogy csináljam, stb. Ő meghallgatott, azt mondta, ő nem kiabál, menjek le reggel, 7-től (!) ott van, aztán elmondja, hogy mi a pálya, én meg eldöntöm, hogy akarom-e. Nem volt túl lelkesítő így elsőre, megegyeztem vele 8.00-ban (ehhez pont egy órával korábban kellett kelnem), de összeszedtem magam és a megbeszélt napon ott voltam. Megbeszéltük, mennyit fizetek, volt egy kis edzés is, csúfosan leszerepetem a minősíthetetlen teljesítményemmel. És akkor elkezdődött.
Kellett vinnem egy kis vonalas füzetet, amiben elkezdtem írni az edzéstervet. Aztán most, 2010 október másodikán úgy döntöttem, hogy felhagyok az offline jegyzeteléssel, és elkezdem ezt a blogot, ahová minden edzés után összeírom, hogy mit csináltam. Ma már nem írunk füzetbe, nem is sikerült. Az első 4-5 edzés után abbahagytam az edzésnapló vezetését, R rosszallása ellenére, így talán meg tudom őrizni a dolgokat. Majd az első edzések anyagát összeírom visszamenőleg, hogy meglegyen, ha a füzetecske végleg elveszik.
A feleségem, Szto egyébként rendszersen sportol. Nagyon ráállt a futásra, és hetente kétszer jár fitness edzésre. Már csak ezért is kellett nekem is elkezdenem, mondtam, hogy ő is írja ide, amit csinál, de egyelőre nem akarja, azt mondta, vannak sokkal jobb blogok a témában. Nem érti a koncepciót. Szóval bevezetőnek ennyi. Egyébként teljesen normális házaspár vagyunk a harmincas éveink közepén, szeretünk jókat enni, inni, barátkozni, utazni, minden ilyen kommersz dolgot csinálni. A lényeg, hogy nem vagyunk kattant sportőrültek (Szto mondjuk egy kicsit az).
