Mindenkinek Boldog Új Évet!
Hosszabb időre eltűntünk, de nagyon jól esett. 2010 utolsó hetében leléptünk síelni, amit annyira szeretek! Jó helyen, csodás időben, friss levegőn sportolni egyszerűen priceless. Bár a bal térdem korábbi, kétszeri sérülése miatt (ami most hál' Istennek nem zavart egyátalán) eléggé nagymamás sebességgel nyomtam, nagyon jól esett. Olyan kedvjavító hatása van, hogy igazán ajánlanám lelkibetegeknek. M eleinte nem élvezte annyira, de aztán harmadnapra úgy belejött, hogy alig akarta abbahagyni, sőt, amikor én már inkább óvatosban nem mentem fel többször a hegyre, ő még jött egy hosszút.
A vádlimról kiderült, hogy nem izomhúzódásom volt, hanem részleges szakadásom, a síelés második napján állati fura, kék-lila véraláfutások tűntek fel a bokám környékén. Mindegy, viszonylag rövid idő alatt elmúlt.
Ezen a héten újrakezdtük az edzéseket, R-nek köszönhetően fokozatosan, kis lépésekkel, de ez sajnos nem kímélt meg minket az éktelen izomláztól. M ráadásul péntekre be is kapott egy enyhébb vírust, de viszonylag gyorsan kijött belőle. Remélem ebben a mozgásgazdag életünk pozitív hatásai is közrejátszottak.
Gondolkodtam azon, hogy kitűzzek-e valami sportcélt 2011-re, aztán úgy döntöttem, hogy NEM, egyszerűen csak normálisan akarok kinézni, jól akarom érezni magam a bőrömben, és szeretném, ha a narancsbőr kisebb lenne a hátsó felemen. A testemen már így is látni a rendszeres edzés hatásait; bár a súlyom nem csökkent, mióta személyi edzőhöz járok, alakultak a vállaim, a hátam, a combjaim. Kicsit még futnom, jógáznom kellene, és totál rendben lennék. De már most is élvezem, hogy 12kg-os kettle belleket emelgetek R vigyázó szemei által követve.
M kicsit motivációt vesztett, olyan érdekes, hogy az izomfájdalom megterhelő azok számára, akik ehhez nem szoktak hozzá korábban; nekem az izomláz pozitív, mindig azt jelenti, hogy tettem valamit a testemért, megmutatta a határaimat, és tudom, ha rádolgozom, elmúlik. Próbálom M-et megérteni, és motiválni abban, hogy ne adja fel.
A pénteki edzés további pozitív élménye, hogy ugyanazt a gyakorlatsort csináltam végig, mint az egyik legrégebbi, legprofibb R tanítvány (persze könnyített feladatokkal, kisebb súlyokkal), és tudtam figyelni, nézni, hogy ő mit-hogyan csinál.
Jó edzéseket és kevés sérülést kívánok magunknak 2011-re! (Persze még más kívánság is volt szilveszterkor, de az titok :)
